2017. december 15., péntek

Megfogant 41. rész



A szolga értetlenül mered gazdájára. Miklós hangjában a félelem árnyalata a legerősebb.
Hirtelen egy gondolat ütött szöget a fejemben. Mi van, ha épp most támadják meg őket? Ha épp most tör rájuk a gróf, hogy zsákmányát visszaszerezze? Most, mikor nem vagyok mellettük! Most, mikor a lovagok legjava a fővárosba özönlött!
Összenéznek. A szolga egy pillanat alatt veszi át ura gondolatait.
Megyek, uram! Máris csomagolok!
Egy órád van, nem több. Addig kifizetem a fogadóst.

2017. december 7., csütörtök

Megfogant 40. rész


– Ha nem jönnék vissza...
Az idősebb férfi közbevág.
– Ne mondj ilyet! Ne vedd el a reményt! Visszajössz, és idővel a leányom is visszatér.
Összenéznek. Most a fiatalabb férfi bólint.
– Legyen.
Az öregebb ember megereszt egy félmosolyt.
– A családomhoz tartozol. És a mi családunk nagy túlélő. Tudom, hogy amire készülsz, nem veszélytelen. Legyen veled az Isten!

2017. december 1., péntek

Megfogant 39. rész


– Édes, kicsi leányom! Katinkám! Egyetlenem.
Az idő megáll. A férfi ereje, szeretete a gyermekbe áramlik. Katalin megkapja a gyengéd kezektől azt a biztatást, amire szüksége van, azt a biztatást, ami ahhoz kell, hogy holnap föl tudjon kelni az ágyból, a világ szemébe tudjon nézni. Iszonyú szégyenét hordozni tudja. Elrabolták, szüzességét erővel elvették, szégyenbe taszították. De az apja és Miklós így is elfogadják, így is szeretik, van jövője, lesz élete. 

2017. november 30., csütörtök

Megfogant

Egy napot csúszik a bejegyzés. Elnézést kérek! :-) Ez a regény most készül, így az időnkénti késlekedést és a címváltozást biztosan megbocsátjátok. Rövidítek, mostantól Megfogant az új cím.

Várlak Benneteket holnap. :-)

2017. november 23., csütörtök

A megfogant kín 38. rész

– Visszafordulunk – a fiatal férfi szemeibe mered. – A tőrömet!
A férfi összerezzen, mint akit képen töröltek. A gyomrából minden, még inkább, mint korábban, a torkába indul. Próbálja visszanyelni. Öklendezik, miközben az apja mellé hullik, reszkető kezekkel megragadja a tőrt, és kihúzza a sebből. Az örege újrakezdi a visítást, miközben markát a vérző sebre szorítja. A fiatalabb kezéből kihullik a tőr, a porba esik, a legény pedig megállíthatatlanul hányni kezd. A Sötét herceg egy elégedett vigyorral fordul vissza, átveszi a kantárt a közeledő emberétől.
– A tőrömet!
Ketten is ugranak, és a tisztára törölt fegyver pedig pillanatokkal később már vissza is kerül a tokjába, ahol korábban nyugodott.

2017. november 16., csütörtök

A megfogant kín 37. rész


A Sötét herceget a méreg rágja. Elvesztette legjobb emberét, és a gyilkos kicsúszott a kezeik közül. Mostanra a nyomok kihűltek, feleslegessé vált folytatni a keresést. Hazafelé tartanak. Tesznek egy kerülőt. Ránéz a nyájaira. Zsenge bárányhúsra éhezett. Meg nem is árt néha odafigyelni a pásztorokra, akik időnként hajlamosak önállósítani magukat, és szabadabban élnek itt az eldugott völgyekben, mint a várak népe, akiket naponta szemügyre vehet.
Épp a pásztorokra gondol, amikor hirtelen, mintha a semmiből teremnének elé, meglát kettőt. Lekapott süveggel állnak, úgy hajbókolnak. Talán elmenne mellettük, ahogyan máskor is szokott, de ekkor elkapja a fiatalabb pillantását. Félelem ül abban. Ezeknek valami vaj van a fülük mögött.

2017. november 9., csütörtök

A megfogant kín 36. rész


Miklós jól, és határozottan tájékozódik. Alaposan kiismerte magát a kunyhó körül akkor, mikor először erre jártak. Tudja, merre tartsanak, hogy a járt szekérútra jussanak, a két pásztort elkerüljék. Megnyugtató, hogy azok estig nem veszik észre, hogy a zsákmány elmenekült. Este támadnak, csak a hűlt helyünket fogják találni, és ha úgy döntenek, utánunk jönnek, azt sem teszik azonnal. Kivárják a hajnalt. Mi pedig, gondolja Miklós, addigra árkon-bokron túl lehetünk. 
 Meglásd, kedvesem, minden helyre jön.