BÚÉK

Akit, amit a 2015-ös évben szerettetek, legyen meg az új esztendőben is; ami pedig az óévben hiányzott, többé ne hiányozzon!  :-)

Boldog új évet mindenkinek!  :-)

Ági

(ki/szét/el)szakítva 19. részlet

(folytatás)

Egyikük sem szól egy szót sem. Anna lassan föláll. De akkor a férfi hajol le, kiveszi a szétbontott batyuból Anna köntösét, kicsit megrázza, asszonya mögé lép, a köntöst a vállára teríti, két marka Anna vállára nehezedik.

– A papunk hónapok óta rágja a fülemet, hogy ismerjem el ezt a gyermeket magaménak! – a férfi hosszú ujjai, erős tenyere a nagyra nőtt pocakra simulnak, Simon kemény, férfias teste Anna hátának feszül. – Kezdek hajlani a szóra! Hazajövök, hamarabb, mint korábban gondoltam! Karácsonyra! Urunk születésének, a keresztényi szeretetnek, a megbocsátásnak az idejére! És hazaérek arra, hogy asszonyom megszökött!

Júlia arcai 20. részlet

24. fejezet

Végül nem a vágy, nem az akarat, nem az erő hatott rá, nem attól esett el a vár, gondolja Júlia, majd egy évvel később. A szeretet, a szeretet ereje vette le a lábáról. Az, hogy nap mint nap látja szeretni a férfit. Látja, ahogy a gyermekhez nyúl, ahogy a fiúcskára rámosolyog. Ahogy a hajába simít, ahogy csókot lehel a pufók arcokra. Megemeli az apró kezet, szopogatni kezdi a még apróbb ujjakat. Játszik és nevet, és a kicsi is, a kicsi fiú is visszamosolyog, azután néhány hónappal később visszanevet Henrikre.

Ünnep

Minden régi és új olvasómnak kívánok szeretetteljes, békés karácsonyt, sok-sok olvasással, pihenéssel, feltöltődéssel!

Kellemes ünnepeket mindenkinek!

Ági 

(ki/szét/el)szakítva 18. részlet

(folytatás)

Mit tegyen? Parasztruha van már rajta. Az volt az első dolga, mikor a falut elhagyta, hogy átöltözött. Eredeti ruhája fölé, tiszta, de foltozott, vásott ruhát húzott, köpenyét a batyujában viszi. Nagykendőbe burkolózik, ahogyan a parasztasszonyok szokták errefelé, ha megjön a tél. A fején is kendő. A hideg miatt egészen az arcába húzta, de így is megismerhetik. Talán, rá sem néznek. Egy foltos ruhájú parasztasszonyon nincs mit nézni. Próbál az út szélén lassan, megtorpanás nélkül haladni, és imádkozik, hogy észre ne vegyék, ne tűnjön fel senkinek, meg ne szólítsák.

A lovasok határozott tempóban elhaladnak mellette, Anna a földet nézi, mint aki szégyenlős. Nem meri az arcát fölemelni, azt sem tudja, mikor megy el az ura mellette. Istenem! Talán megússza... de akkor a csapat végén haladó, fiatalabb legény megszólítja. Hangjában huncut vád.

– Ugyan, kihez sietsz, széphúgom, ezen a késő délutánon!?

Júlia arcai 19. részlet

(folytatás)

András összevonja a szemöldökét, miközben kezet ad.

– Erő nem lehet benne! Semmi erőszak!

– Fogd be, mert a végén még én szúrlak körösztül! Gyöngédség! Csak azzal! Semmi erő, semmi bántás, de az az enyém lesz!

(ki/szét/el)szakítva 17. részlet

(folytatás)

Át kellene menni. Az lenne a legjobb, neki, a babának. De Simon emberei aligha eresztik. Nem jelentheti be, hogy itt hagyja a várat, az urát. Simon megparancsolta, hogy várjon rá, várjon, míg visszatér. De a baba miatt Anna nem mer várni... El fog szökni.

Júlia arcai 18. részlet

 – Megígérem... – újabb csók. – Megígérem, hogy az akarat innentől látszódni fog. Asszonyomnak szembe kell néznie egy akarattal, az én akaratommal. Biztos, hogy ezt szeretné, biztos, hogy ezt akarja? Hogy képes lesz rá?

(ki/szét/el)szakítva 16. részlet

24. fejezet

Amikor Anna hosszú-hosszú évekkel később visszagondol a következő két hónapra, leginkább a mérhetetlen magányra emlékszik. Egyedül van. Simon emberei keresztülnéznek rajta. Kiszolgálják, persze, minden reggel lesz, aki tüzet rak a kandallóba, felhozza a reggelijét, de amúgy mérhetetlen csönd veszi körül. A szemekben vád, harag, sokan azt gondolják, hogy az uruk jól bevásárolt, amikor Annára szemet vetett, és hipp-hopp el is vette. Elkapkodta az uruk, és szánja már, hogy így esett, ezért ment el, ezt gondolják. Anna látja szemükben a ki nem mondott szavakat. A vádló, szemrehányó tekintetek megkeményítik. Az első hetekben még nem megy le a közös terembe vacsorázni, de utána elhatározásra jut. Egyelőre ő a vár úrnője. Történt bármi. Nem tűri, hogy keresztülnézzenek rajta.

Júlia arcai 17. részlet

21. fejezet

Bizalom. Rendben, megadja, gondolja hetekkel később Júlia. A lánykérés után hetekig gyötrődött, végül igent mondjon-e. Ne lépjen-e vissza? Még a gyóntató papjának sem árulta el, hogy a gyermek apja nem Henrik. A pap örül, hogy végre gyűrű van Júlia ujján. Azt hiszi, hogy aki a gyűrűt adta, az a megszülető gyermek apja. És Júlia meghagyta ebben a hitben.

(ki/szét/el)szakítva 15. részlet

22. fejezet

Nem lehet... nem lehet kiszeretni a másikból, ami történt. Kezdetben azt gondolta, de azóta hetek teltek, lassan két hónap, és egyre nehezebb. Az asszony teste emlékszik az erőszakra, az utóbbi egy-két hétben Simon hiába próbálta, hiába simogatja, hiába igyekszik az utat jól előkészíteni, mint száraz tapló, olyan az öle, Anna sír, sír vég nélkül. Simon magához öleli, cirógatni kezdi, az asszony is benne van, nem húzódozik, visszacsókol, úgy tűnik, kedve lenne, de ha az öléhez ér... vége. Újrakezdi, kedveskedik, de nincs semmi eredménye. Azután az asszony előbb-utóbb sírva fakad. Simon hiába vigasztalja. Elmondta százszor.

– Nem baj... nem baj, kedvesem... ne erőltessük... pihenjünk. Bújj ide! Ahogyan szoktál... aludjunk...

Júlia arcai 16. részlet

20. fejezet

– Nem. Nem, így nem! Nem ezt akarom, mindenestül akarlak! Igazi házasságra vágyom.

– De ez lehetetlen!

– Nem, nem lehetetlen.

– De hiszen én nem akarom, semmi, de semmi vágy sincs bennem irányodban, uram!

– Majd lesz! Kivárom, míg lesz!

– Kivárod?

(ki/szét/el)szakítva 14. részlet

(folytatás)

Amikor a kapuban eltűnik férj és feleség, Henrik a legközelebbi lovagra néz. Az olyan keménynek látszik, mint kőlap, amin áll.

– Honnan tudtátok meg?

A válaszadó nem a kérdésre válaszol, hangja vádló.

– Két napot várt! Két napot várt Simon, hogy a hírrel valakit megküldj! Hogy magad átgyere és megkövesd! Hogy engedhetted meg, hogy az urad rád bízott tulajdonát sárba tiporják!?

Júlia arcai 15. részlet

(folytatás)

Most már tényleg nem mond többet, elég a szavakból, tenni pedig nem tehet semmi mást, megtette, amit lehetett. Távozik. Júlia képtelen fölnézni, képtelen gondolkozni. Az utolsó fél óra, mint egy rossz álom. Nem az apa, a fiú kell... Reménytelen...

(ki/szét/el)szakítva 13. részlet

(folytatás)

– Nem! Nem! Nem akarom! Konrád ereje iszonyú! Nem akarom Simont elveszíteni!

– Legyőzné! Jobb, mint Konrád!

– Van, aki mást állít. Hallottam, már volt olyan, hogy összemérték erejüket. Mindketten győztek a másik fölött nem egyszer. Nem biztos, hogy Konrád lenne a győző. Konrád kegyetlen. Simon nem.

Júlia arcai 14. részlet

19. fejezet

Szavak... csak szavak, kimondva, de nem teljesítve. Elfújja őket a szél, huszonnégy óra és már minden más. Semmi nem az, mi tegnap volt, semmit nem tudni arról, mit hoz a holnap... Az idősebb András halott. Éppen készülődik Henrik és a fia, készülődnek a lánykérésre. El sem indulnak. Levél jön, előbb Alexandernek Máriától, a levél rövid.

„Minden reményem szertefoszlott, András az éjjel meghalt. Már ma visszaköltözöm a városi házamba. Kérlek, ha időd engedi, látogass meg, minél hamarabb.”

(ki/szét/el)szakítva 12. részlet

 – Na, ki van itt!?

Megdermed, a vér dermed meg az ereiben. Ül, mint akiből kiszállt minden erő, nem mer hátrafordulni, képtelen fölugrani. Futni, rohanni kellene, ki a világból. Menekülni, lélekszakadtig szaladni. De csak ül ott, mint aki kővé vált. Amikor a súlyos kezet a vállán megérzi, úgy tűnik neki, a halál öleli.

Júlia arcai 13. részlet

(folytatás)

– Még jó, hogy nem fogad! Úgy hírlik, András, az idősebb, az apa is megnősül, elveszi Máriát. Hihetetlen, hogy azok ketten fiatalon évtizedekkel ezelőtt titokban találkozgattak. Hogy András feleségül akarta Máriát

– Nekem kevésbé hihetetlen. – Alexander hangjában mélyre fojtott vágy ül, mikor újra megszólal. – Megértem, nagyon. Máriánál tüzesebb, szenvedélyesebb asszony nem létezik.

– Szenvedély... ez hiányzik? Hiányzik a mostani szeretődből?

(ki/szét/el)szakítva 11. részlet

15. fejezet

Másnap már gyakorolnak. Kialakul, hogy Anna is fölkel korán, még a közös reggeli előtt egy órával. Simon a reggeli vadulástól vágyakozni kezd, időnként az ágyban kötnek ki. Lehetetlenség, hogy ne így legyen, hiszen Konrádot kell játszania. Váratlanul tör asszonyára, ahogyan háttal ül, áll, tesz-vesz, ágyában fekszik.

Eljátszanak egy csomó lehetséges támadást, próbálgatják, hogyan lehetne visszavágni, és mikor.

Júlia arcai 12. részlet

16. fejezet

– Könyörgöm, apám, mindenre, ami szent, ne tegye ezt velem, ne kelljen hozzámennem!

Henrik hátat fordít, Alexanderre vakkant.

– Emeld föl, én már ránézni sem tudok!

Az ajtó felé indul, de mielőtt odaérne, visszafordul. Még látja, ahogy a fia felsegíti a földről térdre borult húgát, egy székhez támogatja. Nézi Hedvig patakokban folyó könnyeit, de egy tenger is kevés lenne ahhoz, hogy meglágyuljon. Hedvig még nem látja, mi az érdeke. Neki kell utat mutatni. Ha kell erővel, de ráveszi a lányát, hogy igent mondjon.

(ki/szét/el)szakítva 10. részlet

14. fejezet

Jó bő fél órával, talán egy órával is később újra az ágyban fekszenek összefonódva. Simon apró csókokat kap a nyakára, lassan elalszanak, gondolja, de ekkor asszonya váratlanul beszélni kezd.

– Szeretek veled lenni... Önzetlen vagy, adakozó. Vágyad erős, és mégis mindig visszafogod magad... Kedvemre teszel... csak azután indulsz saját utadra.

Simon elmosolyodik.

– És ha mégsem így lenne, az én asszonyom azt egyből a szememre hányja.

Júlia arcai 11. részlet

15. fejezet

– A bátyám beszélni szeretne veled.

Hedvig szeme Júliáéban.

– Miről?

– Nem tudom.

Nem mond igazat, de megtiltották, hogy bármit mondjon. Hát hazudik, ám igyekszik megnyugtató lenni, kedveli Hedviget, megszerette az elmúlt hetek alatt.

– Talán tud valami megoldást a bajaidra. – mosolyog – Fogadd, kérlek!

Hedvig szemei újra könnyben úsznak. Megszorítja az előtte álló nő kezét, hangja könyörgő.

– Képtelen vagyok. Tudod, miért!

(ki/szét/el)szakítva 9. részlet

Ha a férfi megáll, hagyja békén pihenni, azt gondolja, kész, vége. De Simon újrakezdi. Nem, nem is újra... csak folytatja. Egyre magasabbról, egyre magasabbra. Melegszik, lángol, ég. Eltűnik a világ. Eltűnik a szoba. A férfi, a férfi szája, nyelve csak a valóságos. Amikor Anna az út végén összeomlik, Simon kedveskedései is véget érnek.

Júlia arcai 10. részlet

– A lányod kezét kérem meg uram, ezért jöttem, nem másért.

– A kezéért!? És nem zavar téged, hogy a lányom kezével azonnal kapsz egy fattyút is a nyakadba? Nemesember vagy, elsőszülött fia apádnak. Nem oly rég hallottam, atyád halála után birtokaid nagysága az enyémet is meghaladja majd, hisz a király nem oly rég kitüntetett, megjutalmazott. A saját birtokaid így talán már most is az enyémek fölé nőttek. És mégis feleségül vennél egy cafatot? Akiben már sosem lehet megbízni, aki egy férfitól, hozzád képest egy senkitől megesett?

(ki/szét/el)szakítva 8. részlet

12. fejezet 

– Megvádolták?!

A pap bólint, szeme komoly marad.

– Az én asszonyomat?! Ki?! És mikor?!

– Nevet nem mondok. Nincs értelme. A vádló a környékről rég elköltözött. És régen történt, nem sokkal azután, hogy viharos gyorsasággal megházasodtál.

Henrik a pap szemeibe fúrja a tekintetét. A pap néhány pillanatig hallgat, azután folytatja.

– Hetet-havat összehordtak az asszonyodról. Ha a tizedét elhiszem, az is elég lett volna egy vízpróbához.

Júlia arcai 9. részlet

12. fejezet

– Nem engedlek szívesen, de nem tehetek mást. Simon a levélben rám parancsolt. Sosem gondoltam, hogy egyetlen lányom fog megfelelni a bátyja vétkéért. Hogy Simon ezt a döntést hozza. Hogy ellenségeink közé kell, hogy engedjelek.

– Nem lesz bajom. Végighallgattam az utasításokat, amit Simon lediktált. Nem bánthatnak, vendégként kell, hogy bánjanak velem. És az egy év gyorsan eltelik. Visszajövök apámhoz.

– Nem félsz? Nem félsz, hogy Alexander bűvkörében kell élned?

(ki/szét/el)szakítva 7. részlet

11. fejezet 

Aznap este vacsora után nem együtt térnek vissza a szobájukba. Simon az asszonyát előreküldi. Beszélni akar még egyszer Henrikkel és nem szeretné, hogy asszonya akár egyetlen szót is elkapjon a beszélgetésből. Meg azután más oka is van. Hagyja asszonyát egyedül mosakodni, lefekvéshez készülődni. Nem hozza zavarba azzal, hogy végignézi. Majd egyszer... Talán egyszer lesz olyan, hogy végignézheti... szeretné.

Júlia arcai. 8. részlet

9. fejezet

Alig telik el hét-nyolc óra, s mind ott állnak Simon színe előtt. Az apja, ő, Júlia és a leány öccse. Simon sem sokat alhatott, nyúzottnak látszik és fáradtnak. De hangja határozott, mint mindig. A kiejtett szavakkal nem érdemes vitába szállni.

– Döntöttem. Lehet, hogy egyikőtök sem fog örülni, mivel a döntésem egy kompromisszum. Nem látom bizonyítottnak, hogy Hedvignek megerőszakolták, de ugyanakkor az is elképzelhető, hogy Richárd visszaélt Hedvig gyöngeségével és erővel tette kedvesévé, miután látta rajtad, Henrik, hogy szívedet nem lágyíthatja meg, nem adod hozzá a lányodat. Úgy látom, olyan döntést kell hoznom, amely Isten kezébe teszi a sorsotokat.

bocsika :-)

Elnézést kérek a hűséges olvasóktól, de a (ki/szét/el)szakítva c. regény feltöltését csak a jövő héten folytatom majd. Szerettem volna, ha a Júlia arcai cselekménye is beindul, így oda most egy hosszabb részletet töltöttem föl, és ez elvitte az időmet.

Júlia arcai. 7. részlet

Alexander utólag, napokkal később azt gondolja, itt kellett volna megállni, hátat fordítani, hagyni a lányt egyedül bemenni az ajtón. Nem hagyta. Helyette elkezdte csókolgatni a könnytől nedves orcákat, a levegő után kapkodó remegő ajkakat. S minél több csókot adott, annál inkább elhagyta az esze. Megfogadta korábban, amikor kiderült, hogy Simon házában napokat kell együtt tölteniük, nem lépi át ezt a küszöböt soha. Távol tartja magát a lánytól, mert nem adhat meg neki semmit abból, amit Júlia szeretne. Sem szeretet, sem vonzalom nincs a szívében. És most mégis maga után húzza Júliát a csupán a tűz parazsától megvilágított félhomályos szobába. Alexander igazából Máriát akarja. De ő nincs, és már rettenetesen szomjas, hát iszik... iszik abból a kupából, amelyik kéznél van.

(ki/szét/el)szakítva 6. részlet

10. fejezet

Eső kopog, folyamatosan veri a párkányt. Anna hosszú ideje lebeg az álom és az ébrenlét határán. Hallja a szolgálót, ma is, mint tegnap. Nem nyitja ki a szemét, nincs kedve megszólalni. A leány halkan tesz-vesz. Csöndben dúdolgat. Anna elalszik újra. A férfi... a férje hangjára ébred. Elmosolyodik. De Simon nincs egyedül, egy másik férfival beszélget.

– Asszonyod még ágyban van!?

Fojtott vidámság, férficinkosság süt minden kiejtett szóból.

Simon nevet.

– Tudod, hogy van ez! Sok időt elvesz egymás megismerése.

– Uram! Ha most is inkább ismerkedni szeretnél, én már itt sem vagyok!

Júlia arcai. 6. részlet

6. fejezet

– Könnyű tanácsot adni! – dohog Júlia magában napokkal később, de hogyan is lehetne szem előtt, ő itt, a férfi amott, egy világ választja el őket. És hiába írta meg a levelet Richárdnak is. Lassan vissza kellene, hogy érjen a válasz. Eltelt már több mint egy hét, de válasz sehol. Júlia nem érti, úgy számolja, nemhogy a levélnek, de magának Richárdnak is meg kellett volna érkeznie, két-három napja itt kellene lennie. És ha itt lenne, könnyű lenne Alexander szeme elé kerülni. Átmehetne a bátyjával látogatóba, a teendőket megbeszélhetnék. Láthatná a férfit...

(ki/szét/el)szakítva 5. részlet

Károly elfordul, az ajtóra kapja a szemét. Föláll, Mária elé siet. A hosszú léptek, a férfi parázsló, állhatatos tekintete, a tekintete, amely tetőtől-talpig végigméri, Máriából minden levegőt kiprésel. Képtelen keresztülnézni a férfin, ahogyan tegnap tette. Képtelen most az átélt sérelmekre gondolni. És akkor a férfi egy tucat ember szeme láttára a kezéért nyúl. Megcsókolja... hosszabban, forróbban, mint illő lenne. Mária húzná el a kezét, de Károly nem hagyja. Újabb csókot lehel, ezúttal a tenyerébe. Ennyi ember előtt! Felé hajol. A hangja... a hangja forró, sokat ígérő.

– Meglátogatlak! Ma délután!

Júlia arcai. 5. részlet

 A férfi magához rántja. Kipréselődik tüdejéből a levegő, ahogy mellkasa a széles mellkasnak ütődik. De akkor léptek kopognak a folyosón, és már be is lép Hedvig. Elkerekedő szemmel nézi az összekapaszkodott emberpárt. Szája egy hét óta először húzódik mosolyra. Szemöldöke fölszalad.

–Ti is!?

A férfi úgy engedi el Júlia addig szorongatott kezét, mintha sosem fogta volna. Szótlanul ront ki a testvére mellett, és hagyja ott a két nőt.

– Ezt meg mi lelte?

– Semmi, semmi nem történt!

– Semmi!? A bátyám a karjában tartott!

– Csak nekiestem a folyosón, a lépcsőházban!

– És mit kerestél a szobájában? Vigyázz magadra! Egykettőre úgy járhatsz, mint én!

(ki/szét/el)szakítva 4. részlet

 A férfi megáll az ajtóban, szeme issza a látványt. Egy gyertyafényes szobában egy szál ingben ülő, lábait törölgető asszony. Ez is hiányzott. Ettől válik otthonossá minden. Közelebb lép, Anna elé térdel, átvenné a törölközőt. Anna nem akarja adni. Simon mosolyog, és kifejti asszonya ujjai közül az anyagot. Minden egyes karcsú, törölközőt markoló ujjat végigcirógat és az asszony elengedi a kendőt.

Júlia arcai. 4. részlet

 Az apjuk nem akar hinni a fülének, szemei hol a fián, hol a leányán, de a leánya rá sem néz, a padlóra mered. Henrik keze ökölbe szorul.

– Hedvig!

Hedvig ilyen dühösnek még soha nem látta az apját, de Alexander szavai nem fedik az igazságot. Halkan szólal meg.

– Az övé lettem, igen.

– Az övé lettél!? Az akaratom, a parancsom ellenére!? Hagytad magad lekapni a tíz körmödről!?

– Szeretem.

– Nem kérdeztem, szereted-e! – az apjuk már üvölt, hallhatja az egész ház. – Nincs jogod szeretni! Nem adtam áldásomat erre a szeretetre! Takarodj! Takarodj a szeretődhöz, ha még emlékszik reád, ha még kellesz neki!

(ki/szét/el)szakítva 3.

Hallgatnak. Végül Anna újra felbátorodik, újra kérdez.

– Te honnan tudod?

– Mind nálam kötött ki főzetért.

– Főzetért?

– Tudod!

– Mit?

– Főzetért! Nehogy Konrád gyereket nemzzen bennük!

– Van ilyen főzet?

– Van hát! A kisasszonyoknak senki nem beszél ilyesmiről?

Anna nemet int.

– Van. És használjuk is!

Anna száján kiszalad.

– Nem bűn ez?

Júlia arcai 3.

– Veszekednek. Mind mást mond. De több hónap... Három, négy... talán öt is. – Amilyen lassan beszélt eddig, most ellenkezőleg, hadarni kezd. – Ne haragudj, de azt gondoltuk, szólnunk kell. És inkább neked, uram, mint apádnak, hogy tudjátok. És tudjatok cselekedni, mielőtt késő lesz.

– Az egész vár tudja!?

(ki/szét/el)szakítva 1-6. fejezet letölthető

Már e-pub formátumban is elérhető a regény  első 6 fejezete 

  ITT. 

 

(ki/szét/el)szakítva 2.

7. fejezet

Hajnalban ébred, először nem tudja, mire. Újra fázik, hideg van... csak fel kellene kelni, muszáj a tüzet feléleszteni, megfordul, majdnem felsikolt. Az ágy mellett a férfi áll. Simon. Őt nézi. Anna orrába bekúszik a füst jellegzetes szaga. Simonból árad. árad, mint a tenger, egyre jobban betölti a szobát, bekúszik Anna tüdejébe, úgy érzi, megfullad, megfojtja a szag és a férfi kemény tekintete. Reszketve szólal meg.

– Ha akarod... ha akarod, elmegyek.

– Nem mész sehová! – Simon hangja csattan. – Meg ne próbáld! Csak a bűnösök szöknek el!

Júlia arcai 2.

2. fejezet

– Nem jöhetsz többé! – a hang szeretetteljes, de határozott.

Alexander fölkapja a fejét, a nadrágját tartó zsinórokat fűzi éppen, hazafelé készülődik. Kielégült, és nyugodt. Incselkedésnek, női szeszélynek gondolja a szavakat, visszalép az ágyhoz, rátérdel a matrac szélére, ad egy ráérős csókot a jól ismert ajkakra, keze végigsimít a telt melleken. a nő füléhez hajol, úgy suttog.

– Talán nem voltam elég jó, maradjak még?

Magamról ...

A Nők Lapja Café internetes fórumán tették föl a kérdést, hogyan jut eszébe valakinek romantikus-erotikus regényt írni. A kérdést ott és akkor röviden megválaszoltam, de azután fél éjszaka morfondíroztam tovább...

Júlia arcai

(romantikus-erotikus regény, feltöltve 1 fejezet)

(Részlet)

– Szereti? Hát szerethet a férfi, aki itt hagyja kedvesét, szerelmét szégyenszemre! Szégyenszemre a családja, a világ előtt terhesen!

A leány úgy áll ott, mint akit arcul csaptak.

– Terhesen!? A húgod gyermeket vár?

– Azt! Azt, igen! Fattyút fog szülni, mert a te jó bátyád nem bírt a szerszámával, nem bírta vágyait féken tartani, és gyereket nemzett a szülők áldása, a papok áldása nélkül!

A nő tágra nyílt szemekkel mered az előtte álló férfira. Minden gondolata bennakad. Megszólalni képtelen.

(ki/szét/el)szakítva

(romantikus-erotikus regény, feltöltve: 1-6. fejezetek)

(Részlet)

– Simon! Csak nem ez az a leány, akiről tegnap este levakartál?! – durva nevetés harsan, Anna még álmában is belereszket, összegömbölyödik. – Kutya legyek, ha ez nem a menyasszonyom! Több jogom volt rámászni, mint bárkinek ebben a tetves csapatban! – újra nevet – Bár egy csöpp hálát csak érzek irántad, barátom! Illőbb egy asszonyt a pap áldása után ledönteni a lábáról, mint előtte!

Anna szeme tágra nyílik, a poros, rászáradt sárdaraboktól tarkított csizmás lábra mered, mely karnyújtásnyira van csak a az arcától. Iszonyodva néz föl, mégsem álmodik! Itt van Ő! Itt van! Maga az ördög! Ha nem az, nem jobb annál! Iszonyat! Próbál elhúzódni, de a férfi a karjába markol, ujjai présként szorítják a húst, a fogás Anna csontjáig hatol. A férfi fölfelé húzza, rántja az álomból, és nevet...

– Adj egy csókot, szerelmem! – újra az a harsány, undorító nevetés. – Remélem, rajtam kívül senki nem próbálta a szerszámát beléd dugni! Szüzet ígért a bátyád! Nem egy rongyot akarok a váramba vinni!

Annában a borzalom túlcsordul, reszket, patakokban folyik a könnye, hiába rángatja kezét, képtelen szabadulni. Homályosan látja a köré csoportosuló férfiakat. Sikoltana, de torkából csak erőtlen nyögések törnek föl, a félelem, az undor, a kiúttalanság elönti vonásait, a kétségbeesés a szemeit.

– Rosszul tudod, Konrád! – Simon keze vaskapocsként szorul Konrád csuklójára, másik keze lefejti Anna karjáról a húsos ujjakat. Simon Anna és Konrád közé lép. – Ez a leány az én asszonyom!

Beköszöntő

Sziasztok!

Bő 10 éve irkálok romantikus regényeket, eddig kizárólag az íróasztalfióknak. Ez a mai nappal megváltozott ... :-) Szerettem írni, szeretem visszaolvasni. Talán mostantól más is talál benne élvezetet. Néha jól esik elmenekülni a hétköznapokból. :-)

Véleményeteket, kommentjeiteket lelkesen várom!