BÚÉK

2017. Reméljük, lesz olyan, mint a többi, megelőző esztendő. Egyesekhez közelebb kerülünk, másoktól eltávolodunk, egyes terveinket sikerre visszük, másokkal kudarcot vallunk. Egyszer fenn, egyszer lenn, de a lényeg, hogy legyen kedvünk újra és újra felállni, az úton továbbhaladni. Minden kedves olvasómnak kívánom, hogy a 2017-es éve legyen sikeresebb, mint az előző, legyen értékes emberi kapcsolatokban bővelkedő, örömteli, kapja meg mindenki azt, amire leginkább vágyik! Szép évet kívánok! :-) Ági

Kettő együtt 19. rész

***

– Egész éjjel, megállás nélkül lovagoltunk, lehetetlen, hogy utolérjenek.

– Talán meg sem próbálták. Te is tudod, mi mit csinálnánk hasonló helyzetben.

– Nem követnék senkit. Ha tudom, merre tart, megpróbálnék eléje kerülni, a hazaútján valahol elkapni, ahol alkalmas a táj a rajtaütésre.

– Így van. Tudják már kik vagyunk, tudják, hová tartunk. Meg akarnak majd bennünket támadni ott, ahol a főútról letérünk, ahol a síkság találkozik az erdőkkel. Ott fognak lecsapni ránk.

Ünnep

A 2016-os, egyre közeledő karácsony hozzon Nektek mosolygós arcokat, örömmel teli tekinteteket! Az ünnep alkalom arra, hogy megköszönjük a sok jót szeretteinknek, hadd köszönjem meg minden olvasómnak, hogy hétről-hétre, a rövid föltöltések ellenére kitartotok, ezzel a kitartással lelkesítetek, további bejegyzések írására inspiráltok Gyönyörű napokat mindenkinek! :-) Ági

bocsika :-)

Az történt velem, ami a legtöbbünkkel megesik a karácsony előtti héten, a rengeteg teendő, az ünnepi készülődés, a különféle programok kicsit beborítottak. Hiába van csütörtök, a föltöltésre, a blogbejegyzés megírására nem maradt időm. Igyekszem minél hamarabb jelentkezni a következő részlettel. Addig is kívánok mindannyiótoknak lelkes, kifogyhatatlan energiákkal végigvitt, mosolygós ünnep előtti pénteket! Ági

Kettő együtt 18. rész

Az élmény nagyon új, és ugyanakkor nagyon is régi. Hason fekve hintázni egy férfin, ez szokatlan, ez új. És új a meleg test, amit ebben a szokatlan pózban átölelhet, amihez hozzábújhat, szorosan öleli az embere nyakát, bal karjával a karjába kapaszkodik. Ugyanakkor régi az érzés, ami elönti, hiszen évtizedek óta gyakorol, évtizedek óta szoktatja ölét a keményen, hatalmas éhséggel érkező vágyhoz, testének sürgetéséhez.

Kettő együtt 17. rész

23.fejezet

Egy sötét erdőből ér ki. Erősen szürkül. De nem fél, úgy érzi, biztonságban van. Előtte egy híd magaslik, az is biztonságosnak, stabilnak látszik. Az út, az ösvény egyenesen a hídra vezet. Átindul. A híd túlsó oldalán egy házat lát, néhány részlet a saját házukra emlékezteti, más részletek idegenül hatnak. A ház itt-ott tatarozásra szorul, az ajtókon, ablakokon pattogzik a festék, de összességében tetszik neki, amit lát. Minden megnyugtatóan otthonos, minden megnyugtatóan rendezett. Nem tétovázik, belép.

Kettő együtt 16. rész

***

– Most mi a fenét csináljunk!?

– Nyírjuk ki őket mind, nagyjóuram, az után hat láb mélyre velük.

– Az ilyen tanáccsal csak urunk végzetét akarhatod! Ne hallgass rá, nagyjóuram! Hallgass az én tanácsaimra!

– Mire is!? Hogy urunk adja oda a leányát egy jöttment senkinek!?