A megfogant kín 4. rész

Második fejezet

A fiatal lovagnak már az első percektől furcsa érzése volt. Az utóbbi hetekben valahányszor megérkezett a várba, mindannyiszor mosolygós arcok vették körül, most azonban hiába akad a harmadik ember az útjába azóta, mióta a várkapun belépett, mind kerüli a tekintetét, és senki nem említi a kisasszonyt. Pedig korábban már az első mondataikba beleszőtték az ő Katinkáját.

A megfogant kín 3. rész

– Huszonnyolc éves vagyok, hölgyem. Az életem nem tért el eddig az átlagostól, egy nemesifjú átlagos életétől. Gondolom, tudod, egy férfitől elvárják azt, ami egy hölgynek tiltva van a házasságkötésig. Így én már megízleltem annak az örömét, melyet két test egymásnak nyújtani tud. Tizenhét voltam, amikor egy asszony öle föltárult nekem. Annyi, mint te most, hölgyem.

A megfogant kín 2. rész

– Két éve – bukott ki a leányból.

– Nagyon zavarban vagy. Csak nem valami legény az istállóból?

Évődésnek szánta, de a kishölgy zavara, ha lehet, még nagyobb lett. Lehajtotta a fejét, úgy suttogta.

– Igen, jól gondolod.

Eltelt pár pillanat, mire a leányka fölemelte az arcát, dacos tekintettel belenézett a férfi szemeibe, és úgy mondta.

A megfogant kín 1. rész

– Kisasszony! Merre vagy?

A leányka ijedten rezzent össze, úgy érezte, rajtakapták. A világ minden kincsééért sem árulta volna el, hogy éppen a hang gazdája járt a fejében. Kilépett a széles, árnyas fűzfa takarásából. Amikor megpillantotta a lovagot, szemeit lesütötte, úgy kérdezte.

– Engem keresel, uram?